A nyelv az ember természetes kommunikációja és egyben a legspecifikusabb kommunikációs módja, amely mindenféle információ továbbításához felhasználható, és a legbonyolultabb kóddal rendelkezik.
A nyelv mint kódrendszer kulturális termék, az ember egész fejlődéstörténete során alakult ki. Minden társadalmi közösség vagy csoport nyelv-és beszédsajátosságai különböznek egymástól. A nyelv nagytömegű kódjeleiből a társadalom különböző csoportjai különböző mennyiséget használnak. A társadalmi réteghelyzet és az iskolázottság szorosan összefügg a nyelvhasználattal, ezért az üzleti életben nyelvi megnyilatkozásai alapján is minősítik az embert.
A nyelv lényeges funkciói a következők:
- prezentatív
- emotív
- dinamikus
- performatív
A nyelv segítségével nemcsak gondolatokat közlünk, hanem a partner számára az érzékelés pontosságával képesek vagyunk leírni a jelenségeket, s ezáltal helyettesíteni a személyes tapasztalatszerzést.
A nyelv alkalmas a beszélő vágyainak, attitűdjeinek a közvetítésére, illetve a hallgatóságban érzelmek(emóciók) keltésére is.
A nyelv, a beszéd cselekedetekre is ösztönöz, ebben nyilvánul meg dinamikus, motivációs hatása.
A performatív funkció lényege: a kimondott szót cselekvésértékűnek tekinti a közösség, vagyis a beváltatlan igéreteket elmulasztott cselekvésként kéri számon. Az alkalmazottak vagy a választópolgárok, a közvélemény ennek alapján is minősíti a menedzsmentet, a kormányt, a politikusokat is.