Kommunikációs zavarokhoz vezethetnek az adó és a vevő közé ékelődő technikai eszközök. A vevő és az adó elkülönültségi foka szerint a kommunikáció lehet:

  • primér
  • szekunder
  • tercier

A primér kommunikációhoz nincs szükség semmilyen technikai eszköz igénybevételére sem a kibocsátó, sem a befogadó oldalán. Ez a közvetlen emberi kommunikáció legáltalánosabb esete: ilyen a személyes beszélgetés, vagy az üzleti tárgyalás. A mai napig ez a leghatásosabb kommunikációs forma, hiszen az elhangzottakon kívül számos lehetőség van az információk kiegészítésére, közvetlen kérdések feltételére, korrekcióra. Alkalmazásának azonban számos körülmény határt szab: a bizonyos ügyben érintettek nagy száma, a földrajzi távolság, időhiány stb.

A szekunder kommunikációs forma esetén az adó már igénybe vesz valamilyen technikai eszközt, a befogadáshoz viszont ez nem szükséges. Ilyen eset például egy hírlevél olvasása, egy óriásplakát vagy egy neonreklám. Az üzenet értelmezésével kapcsolatban közvetlen visszajelzésre, újabb információ kérésére nincs közvetlenül mód.

A tercier forma már mind az adó, mind pedig a vevő oldaláról eszközök igénybevételével történik. A rádióhírek vagy a televízió műsorok speciális vételi eszközök segítségével vehetők.

Az Internet sajátos kommunikációs helyzetet teremtett. A tercier formához sorolható, mivel a kommunikációban résztvevők mindegyikének szüksége van technikai eszközre, ugyanakkor interaktivitást tesz lehetővé.

Minél bonyolultabb az üzenetet közvetítő csatorna, minél jobban eltávolodnak egymástól a kommunikációs aktus szereplői, annál nagyobb az adás és a vételi lehetőséget korlátozó zaj, annál több zavar támad az információáramlásban.

A kommunikáció primér, szekunder és tercier formái eltérő nyelvi interpretációt igényelnek. Ugyanazt a tartalmat más nyelvi formába öntjük, ha közvetlen beszélgetés során közöljük, vagy ha egy rádióinterjúban hangzik el, esetleg egy PR-filmben vizuális kódokkal együtt jelenik meg.
A kommunikáció különböző formái eltérő nyelvi interpretációt jelentenek, ami a szavak megválasztásában, a mondatfűzésben, a terjedelemben, a hangnemben és a stílusban is megnyilvánul.